Hungarian Bible

Luke 17

Luke

Return to Index

Chapter 18

1


 

   Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;  

 

 


2


 

   Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.  

 

 


3


 

   Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.  

 

 


4


 

   Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;  

 

 


5


 

   Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.  

 

 


6


 

   Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!  

 

 


7


 

   Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?  

 

 


8


 

   Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?  

 

 


9


 

   Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:  

 

 


10


 

   Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.  

 

 


11


 

   A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.  

 

 


12


 

   Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.  

 

 


13


 

   A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!  

 

 


14


 

   Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.  

 

 


15


 

   Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.  

 

 


16


 

   De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.  

 

 


17


 

   Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.  

 

 


18


 

   És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?  

 

 


19


 

   Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.  

 

 


20


 

   A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.  

 

 


21


 

   Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.  

 

 


22


 

   Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.  

 

 


23


 

   Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.  

 

 


24


 

   És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!  

 

 


25


 

   Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.  

 

 


26


 

   A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?  

 

 


27


 

   Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.  

 

 


28


 

   És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!  

 

 


29


 

   Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,  

 

 


30


 

   A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.  

 

 


31


 

   És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.  

 

 


32


 

   Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;  

 

 


33


 

   És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.  

 

 


34


 

   Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.  

 

 


35


 

   Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.  

 

 


36


 

   És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?  

 

 


37


 

   Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.  

 

 


38


 

   És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!  

 

 


39


 

   A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!  

 

 


40


 

   És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,  

 

 


41


 

   Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.  

 

 


42


 

   És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.  

 

 


43


 

   És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.  

 

 


Luke 19

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: